• Hírek

Legyen szó Európáról is!

A hamarosan záruló országgyűlési választási kampány során a legtöbb megszólaló sokszor téves tényekkel vagy hangsúlyokkal említi az EU politikáit, ezért fontosnak vélem, hogy néhány pont erejéig a valóságról is essék szó.

Brexit

Az EU jelenlegi legfőbb gondja a brit kiválás kapcsán mutatkozik. Alig egy év múlva az Egyesült Királyság várhatóan távozik az unióból. A válás lényegi, elsősorban anyagi és jogi kérdéseit illetően előzetes egyetértés van, ugyanakkor az EU és az Egyesült Királyság jövőbeni kapcsolatait illetően nincs világos helyzet. Az álláspontok akörül találnak egymásra, hogy a brit kilépés után is különlegesen szoros viszonyt kell felépíteni. A britek hajlanak abba az irányba, hogy a jövőben is követni fogják az EU által meghatározott politikákat, bár azok alakításában legfeljebb informálisan tudnak majd részt venni. A felek keresik a megoldást, hogy Írország és Észak-Írország között ne legyen ‘kemény’ határ. Nagy kérdés továbbá az uniós, illetve a brit állampolgárok jövőbeli mozgásképessége, bár az ún. ‘átmeneti időszak’ végéig (2020. december 31.) szerzett jogokon nem eshet csorba. A majdan új magyar (és más uniós, illetve fordítva a brit) munkavállalók esetében sem várható drasztikus változás, jóllehet szigorúbb adminisztratív szabályozásra kell számítani. A kétoldalú kereskedelem jövője egyelőre lóg a levegőben, valamint roppant homályos az Egyesült Királyság globális kereskedelni perspektívája. A többi kulcsfontosságú területen, elsősorban a biztonsági problémák vonatkozásában nagyfokú és kölcsönös együttműködési akarat mutatkozik, noha e téren is fennáll az alapvető dilemma, hogy t.i. az EU-ban az Európai Bíróságé az utolsó szó, márpedig a britek magukra nézvést pont ettől akarnak szabadulni.

Migráció

Egyetlen korábbi rendkívüli és átmeneti döntést leszámítva az EU-ban nincs napirenden semmiféle kötelező betelepítési kvóta felállítása. Még 2015-ben - Orbán Viktor által is támogatottan! - a tagországok vezetői egy eseti döntéssel 120.000 (+40.000) menedékkérelem egymás közti elosztásában állapodtak meg, de ennek sikertelensége miatt a kvótaügy lekerült a napirendekről. Szó van ugyanakkor valamilyen önkéntes alapon működő mechanizmus felállításáról, de ez csupán része a mai ún. ’dublini’ menekültügyi rendszer egyébként nehezen alakuló reformjának. Ettől függetlenül a közös határvédelem megerősítése nagy léptekkel halad előre, így a belső migrációs feszültségek számottevően lecsökkentek. A potenciális külső migrációs nyomás enyhítésére sorra születnek a külpolitikai koncepciók, amolyan közel-keleti, illetve afrikai ‘Marschall-tervekre’ utalva.

Megjegyzendő, hogy a magyar kormány ‘úgy-ahogy’ teljesítette a 2015-ben vállalt átmeneti kvótát (1.300 kérelem elbírálása helyett 3.000 menekültet fogadott be), sőt ezen felül szinte nyakló nélkül (értsd: pénzért) osztogatott magyar letelepedési engedélyeket (20.000-nél is többet), sajnos sok esetben nemzetközileg körözött személyeknek.

Kohéziós politika (EU-pénzek)

A magyarországi hiedelmekkel ellentétben az EU intézményei semmilyen összefüggést nem szorgalmaznak a migráció kezelése és az EU fejlesztési (kohéziós) alapjainak folyósítása között. A kohéziós alapok küldetése, hogy valamelyest kiegyenlítsék a fejlett és a kevésbé fejlett gazdaságú tagországok közötti különbségeket, amelyek elsősorban az egységes belső piacon való eltérő érvényesülési képességekből erednek.

Van viszont összefüggés a jogállamiság kérdésével, hiszen a közösen tiszteletben tartott jogintézmények hiányában kérdésessé válik az ellenőrizhetőség, ami jelenleg sajátosan laza bizalmi alapra van helyezve. Így például az Európai Ügyészség létrehozását az európai adófizető azon jogos igénye hozta létre, hogy befizetéseikből adódó közösségi kiadások elköltését valóban közösen és pontosan ellenőrizhessük. Mostanra EU-szerte az adófizető és a politika szintjén is levonták azt a konzekvenciát, hogy aki ez alól kedvezményezettként kibújik, sőt tiltakozik ellene, önmagát, saját korrupciós gyakorlatát leplezi le. A törekvések azonban nem a pénzek megvonását, hanem a jogállamiság megerősítését célozzák.

Euró

Az EU gazdaságpolitikai prioritásai sorában az euró minél szélesebb körű bevezetése új lendületet kapott. Ennek egyik oka, hogy történelmi távlatokat nézve az euróövezet sikeresebbnek bizonyult a kívülmaradókhoz képest. Térségünkben Szlovákia fejlődése erősebb a többiekénél, sőt Magyarország sereghajtóvá lett.

Az esetleges brit kiválást követően mindössze egyetlen ország (Dánia) fog bírni felmentéssel, jóllehet a dán korona erősen kötve van az euróhoz. A bevezetés feltételeivel birkózó maradék 7 tagország, köztük Magyarország élhet az eurózóna által felajánlott szerteágazó segítséggel. Megjegyzendő, hogy a magyar kormány számára a költségvetési hiány és az infláció estében nincs különösebb teendő, ugyanakkor az államadósság nagysága az elmúlt nyolc esztendőben veszedelmesen megugrott, s ennek lefaragása nem könnyű feladat.

Adózás

Az elmúlt 4 évben a sorozatosan napvilágra jutott adócsalási, adóelkerülési botrányok egyenes következményeként az Európai Parlament számos kezdeményezéssel élt, továbbá az Európai Bizottság is bírságok tömegét vetette ki, elsősorban globális cégekre. A jelenlegi törekvések fő iránya az egységesített európai nyereségadó-alap megteremtése, az adóparadicsomok fogalmának pontosítása, valamint ez utóbbiakba tartozó országok listájának tető alá hozása. Szintén formálódó alapelv, hogy mindenki ott adózzon, ahol a nyeresége keletkezik. Az EU költségvetés stabilitása érdekében napirenden van az uniós szinten kivetett adók révén ún. saját bevételek megteremtése is, amelynek kézenfekvő eszköze lehet a nagyobb összegű pénzmozgásokat megcsapoló ‘pénzügyi tranzakciós adó’. A határokon átnyúló áfa-mozgások jobb ellenőrizhetősége érdekében küszöbön áll az európai áfa-rendszer szabályainak véglegesítése.

Az EU-n belül mindenféle jogharmonizációs törekvés ellen legélénkebben a magyar kormány kapálózik, s ezzel nem az állampolgárok, sem a kkv-k érdekét, csakis az oligarchák és a multik privilégiumait védi.

Költségvetés

Jelenleg folyik a 2021. januárjától életbe lépő új költségvetési tervezési periódus előkészítése. Az Európai Bizottság által javasolt, de már a tagországok előzetes véleményét is tükröző politikai prioritások új sorrendje: (határ) biztonság, (katonai) védelem, klímavédelem, szociális piacgazdaság, ifjúsági mobilitás, digitális átalakulás, kutatás és innováció, monetáris unió, kohéziós politika, közös mezőgazdasági politika, EU-n kívüli befektetések. Jól látható, hogy az egyes számú prioritás egyáltalán nem céloz semmiféle tömeges migrációt, sokkal inkább annak ellenkezőjét kívánja elérni.

Szociális ügyek

Az EU intézményeinek nagy eredménye, hogy végre megalkották a Szociális Jogok Európai Pillérét. Lévén az EU leginkább a nemzetgazdaságok összefogásában érte el a legnagyobb eredményeit, a szociális kérdések háttérbe szorulása cselekvésért kiáltott. A szociális pillér 20 ponton ragadja meg azon jogokat, amelyeket minden európai polgár egységesen kell élvezzen, ideértve az oktatáshoz, a munkaügyi védelemhez, illetve az egészséghez tartozó jogokat. A szociális pillér azonban ma még csak a meghirdetés szakaszában van, tehát a részletes, ám de közös szabályokat még meg kell alkotni. Mindent megelőző alapelv azonban a nők és a gyermekek átfogó védelmét célzó igény.

Oroszország

Bár Oroszország az EU egyik legfontosabb külső együttműködő partnere kellene legyen, a putyini rezsim sajnos inkább a világ egyik legnagyobb felforgatója lett. Ma az EU – a teljes nemzetközi demokratikus közösséggel együtt – Oroszországot egyértelműen agresszorként bélyegzi meg és szankciókkal sújtja és nem sokáig fogja tolerálni, hogy egyik tagja megtöri ezt, kiszolgáltatja egy potenciális katonai fenyegetésnek, egy agresszornak a közös biztonságunkat. Az EU igen egységessé vált a kártékony orosz politikákkal való szembeszállás terén, jóllehet három tagország (Magyarország, Olaszország, Görögország) a többiekhez képest megengedőbb álláspontot foglalt el. Mindezek ellenére az EU külpolitikai egysége sértetlennek mondható, miközben sikeressége pont az esetenkénti különutakra hajlamos tagok miatt egyelőre erősen kétséges.

Összegezve tehát az EU semmivel sem másabb, mint a tagországok együttes akarata. Ahol ez az együttes akarat erős, ott az EU sikeres, ahol viszont a tagországi együttes akarat hiányzik, ott pedig gyenge. Mindazonáltal kimondható, hogy az EU mint intézmény - léténél fogva - semelyik tagországnak nem tud ellensége lenni. Fordítva ez inkább lehetséges, azaz bármelyik tagország igenis képes akadályozni a közös akaratképzést, illetve akaratérvényesítést, s Magyarország ebben sajnos (Lengyelországgal együtt) jelenleg ’élenjáró’.

Az európai szociáldemokrácia kifejezetten érdekelt a minél szorosabb európai egység létrehozásában, különösen az emberi, munkavállalói, szociális és környezetvédelmi jogok területén, míg a konzervatívok legfőképp a gazdasági együttműködésben hisznek, s a tőke szabadságának érvényesítésén fáradoznak. Ezek a küzdelmek viszont csak akkor építő jellegűek, ha egymást - szükséges kompromisszumokkal - kiegészítik. Az EU jövőjéről szóló új vitákban a szocialista alapállás a szolidaritás erősítése, s következetesen fellépünk az uniót szétzilálni akaró önzésekkel szemben.

Az EU lényege és hajtóanyaga változatlanul a (kölcsönös!) szolidaritás, amint a baloldalé is, így a megújuló európai integráció sikere az európai baloldal újjáéledésének ígéretét is magában hordozza.

Már csak ezért is legyen szó Európáról!

A nem-szociális Európa ára

1988-ban a mai Európai Unió szervezeti elődje 31 éves volt, mikor is az Európai Bizottság szolgálatában álló Paolo Cecchini professzor közreadta híressé vált jelentését (The Cost of Non-Europe), amely azt vizsgálta, hogy az egységes belső piac kialakítása, különösen a közbeszerzési piac egységesítése milyen hozadékkal jár a tagországok gazdaságának erősödése szintjén, azt pellengérezve, hogy integráció hiányában miről mondunk le.

A fő megállapítás 5 %-os GDP emelkedést mutatott az egység hiányához képest, s a ‘Cecchini-hatást’ azóta is figyelemmel kísérik szinte minden területen, legyen szó akár egységes digitális piacról, bankunióról, avagy energiaunióról. A mai számítások szerint az új gazdasági szektorokra nézvést is egy teljesen egységes európai piac további 5 %-kal emelné az EU gazdasági teljesítményét, azaz kimondható, hogy a gazdasági unió vs. a nemzetgazdaságok viszonylatában 10 %-os különbség van az egység és a tagországi önállóság között. Nem kevés pénz ez a 10 % különbség, ami 2017-ben 1.600 milliárd eurót jelentett. Magyarország éves teljesítményének hozzávetőlegesen 14-szeresét.

Az immár 61 éves EU-ban tegyük fel a kérdést, majd eresszük el a gondolatainkat, vajon mi történne, ha a gazdasági integráció ezen előnyét befektetnénk a szociális területekbe, s néznénk a hozadékát? Cecchini-módon megfogalmazva: miről is maradunk le a szociális unió hiányában? Mekkora lehet a nem-szociális Európa ára?

Az Európai Unió alapvetően az európai béke és stabilitás tartós megteremtésére jött létre, amelynek csupán eszköze volt a nemzetgazdaságok folyamatos összeolvasztása. A Cecchini-jelentés történelmi jelentősége abban a felismerésben állt, hogy a gazdasági integrációnak a jólét szempontjából önmagában is hatalmas a hozadéka.

Az Egységes Belső Piac működése legelejének az Európai Unió 1993-as megszületését tekinthetjük. Innentől kezdve beszélhetünk a 4 alapszabadság, tehát az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad áramlásáról, amely ‘négyszentség’ 1995-ben (Schengen életbelépésével) a személyek szabad mozgásával vált igazán tiszta fogalommá.

Tiszta kapitalista fogalommá. Nem tagadhatjuk, az európai emberek jóléte szempontjából is nagy jelentősége van a négy alapszabadság működésének, hiszen ki ne szeretne akadálytalanul vásárolni, szolgáltatásokat igénybe venni, befektetni, avagy szabadon utazni (letelepedni) akár munkavállalási, akár életviteli, akár pedig csak turisztikai célból. Ez azonban csupán a lecsorgatott, hozadékos haszon. A megugró profitok viszont nagyobb részt a tőketulajdonosok zsebeit dagasztották, s adóelkerülési célzattal hatalmas vagyonok áramlottak, áramlanak ki az EU-ból a különböző adóparadicsomokba.

Úgy is mondhatnánk, hogy a tőke - csupán jó szándékából - nem hajlandó adózni, azaz hozzájárulni a szociális erősödéshez. A szociális vívmányok megteremtése tehát a társadalom feladata, s eszköze is van hozzá, ez pedig a fenntartható szabályozás. Azon európai országok, amelyek ezt korábban jól felismerték, azok relatíve gazdaggá váltak, ami jól mutatja, hogy a magas szintű szociális szektor messze nem csupán a gazdagok hóbortja. Nem mellesleg nincs fenntartható gazdasági növekedés negatív reprodukciós ráta, avagy a női foglalkoztatás megoldatlansága, illetve igazságtalansága esetén.

Globálisan és Európában is azonban mind a mai napig diadalt ül a neoliberalizmus. Ennek lényege, hogy a gazdagok szabadon erősödhessenek, abból úgyis lejut valami a pórnépnek (trickle down). Ez a korruptnak is mondható kikacsintás zülleszti az alsóbb társadalmi rétegeket éppúgy, mint a fizikai környezetünket. Nincs az a környezetterhelési adó, ami kárpótolni tudná az emberiséget az ipar és a mezőgazdaság által okozott károkért, amint nincs az a köztehernek mondott hozzájárulás sem, ami visszadná az emberek ellopott egészségét. Egyedül talán az oktatásban mutatkozik meg az aranytojást tojó tyúkkal kapcsolatos elméletek egyik-másik vetülete, azaz a tőke hajlandó megfinanszírozni a friss fiatal erők bekapcsolódását, bár kidobálja az elhasználtakat.

A magam részéről nagyra becsülöm - az egyébként ízig vérig tőkepárti, konzervatív -Jean-Claude Juncker 2014-es kifakadását, miszerint a pénzügyi szférában használatos ‘AAA’ besorolást szeretné elérni az európai szociális területek vonatkozásában. Kétségtelen, azóta az EU nagyot lépett előre a munkajogi fejlődés terén, minden másban viszont csak a göteborgi ’Szociális Pillér’ meghirdetéséig jutott el.

Olybá tűnhet, hogy az Európai Bizottság felvállalta a ló szerepét, de a tagországok még a szekérét sem. Nyilván egyszerűbb egy kiáltványt ellenjegyezni, mintsem megalkotni az új játékszabályokat. Annyi azonban menti a tagállamok restségét, hogy nagyon nehezen tudnak megbírkózni bizonyos fogalmakkal. Márpedig egy srófra járó gondolkodás nélkül nem lesz közös cselekvés. Nem kerülhetjük meg egy sor definíció újrafogalmazását.

A magam részéről két hozzájárulást szeretnék tenni ehhez a munkához.

Először is meg kell erősítsük a szociális költések helyes felfogását, azaz próbáljuk meg a tőke logikáját alkalmazva a kiadási rovatból átteni a befektetési rovatba. Ha évek óta ki tudjuk mondani, hogy a jövő útja a befektetés az emberbe, akkor ezt a mindennapjaink során is kezeljük így! Ha a lakhatási, táplálkozási és rekreációs jogok érvényesülésének következményeit nézzük, akkor rögtön a minőségi munkaerő fenntarthatósága van terítéken. Ez bizony beruházás, bár nem feltétlenül a tőke dolga, elég ha az adórendszereken keresztül járul hozzá. Ha viszont a munkahelyi körülmények javítására költünk, az a hatékonyság jegyében történő beruházás, s ez már inkább tekinthető a tőke közvetlen érdekének. Ha pedig az élethosszig tartó tanulás világába kalandozunk, ez minden további nélkül egy igazi PPP (Public Private Partnership) terület.

A másik felvetésem a szociális területek fogalmának új meghatározását célozzák. Ha már hátrahagyjuk a szociális kiadások (social expenditure) szóhasználatot, akkor azt tegyük meg a szociális juttatások (social benefits) kifejezéssel is. Helyettük állítsuk munkába a szociális befektetések (social investments), illetve szociális költségtérítés (social reimbursement) fogalmát. Ugye hogy mennyire másként hangzanak ezek az elnevezések?

Baloldali perspektívából nézve legalább három társadalmi csoportot különböztethetünk meg: akik még készülnek a munkába, akik valódi dolgozók, s akik már elhagyták az aktív időszakot. Mindhárom csoport eltérő szerkezetű és célú befektetéseket igényel. Helyette: Nem lenne jobb, ha óvodáinkból, iskoláinkból, egyetemeinkről nyitott szellemiségű, egészséges fiatalok kerülnének ki, súlyproblémás, használhatatlan tudással rendelkező gyerekek helyett? Vagy képzeljük el az atipikus munkákhoz könnyen jutó nőket és férfiakat a gyermekeiket kényszeredetten magukra hagyó, leharcolt és stresszes munkavállalókhoz viszonyítva. És gondoljunk bele, milyen szédületesen tudná felpörgetni (főként) a szolgáltatási szektorokat a fizetőképes nyugdíjasok sokasága.

Karaván viszont úgy nem tud haladni, hogy van aki siet, s van aki meg lustálkodik. A tevéknek egyszerre kell nagyjából ugyanannyit inni, enni, s a napi út is ugyanazon a nyomdokon van, ugyanakkora távolságot legyőzve. Ha a szociális kérdések a tagállamok politikai kényének-kedvének vannak kitéve, akkor abból sok minden lehet, csak szociális Európa nem. Más szavakkal a szociális Európa mindaddig maszlag marad, amíg a szociális tevékenységeket nem helyezzük közös politikai keretek alá, amint az már több más esetben is sikerült.

Az említett befektetések döntő része társadalmi befektetés, s a profit is társadalmi szinten kell jelentkezzék, bár ennek a tőke sem akarna ellenállni, sőt. A vállalati felelősségvállalás a társadalomért elnevezésű gondolat (CSR - Corporate Social Responsibility) megjelenése óta bátran hihetünk abban, hogy a tőke is igába fogható (harnessing capitalism), ha értelmes célok elé állítjuk, pontosabban ésszerű és világos szabályozási környezetet teremtünk.

Szeretném, ha meghaladnánk az “egész életemben dolgoztam becsüllettel, éjt nappallá téve, s most már csak arra vágyom, hogy ne sajogjon a testem, s az utódaim többre vigyék” tartalmú életérzéseket, s váltani tudnánk a “jó munkával sokra vittem, bár most már tegye a dolgát az utókor” jellegűre. Annál is inkább, mert meglátásom szerint a nem-szociális Európa ára messze nagyobb, mint a 10 %-ban kifejezhető nem-egységes belső piacé.

A nem-szociális Európa ára ugyanis az EU pusztulása, bár ezt Jean-Claude Juncker sokkal finombban fogalmazta meg, hogy t.i. szociális Európa nélkül az egész EU-projekt az értelmét veszíti. Ez a felelősség pedig a tagállamok vállán van, rajtuk áll vagy bukik az Európai projekt.

Amennyiben a tagállami kormányok ilyen-olyan okokból kifolyólag feladják a szociális Európa projektjét– ki azért mert szuverenitását félti, ki azért mert a tőke szolgálatát előbbre tartja, és a szociális jogok biztosításában veszélyt lát - az valóban az egész európai projekt vesztét jelenti. Ez néhány tagország számára végzetes következményekkel jár majd: egészen pontosan azokban az államokban, ahol a leginkább rá vannak szorulva egy átfogó jóléti, szociális reformra. Ezek az országok egyébként tipikusan a legmakacsabbul ellenállók csoportját is képezik.

A szociális Európa ideája azonban ez esetben sem fog elhalni. Megvalósításának szükségessége sokak számára egyértelmű, legfeljebb kevesebben tapasztaljuk majd annak előnyeit.

Dr. Szanyi Tibor

VITRIOL #szanyitibor No.20

Március 23-án pénteken 16.00-kor járt le a szavazatszámláló bizottságokba való jelentkezés határideje. A hétfőn 10.40-kor közreadott hivatalos kimutatás szerint igen megnőtt a pártok bizalma az április 8-i voksolás tisztasága iránt, hiszen mindannyian kevesebb szavazatszámlálót delegáltak a szavazókörökbe, összességében a 2014-es 40.854 helyett az idén csak 26.089-et.

A Fidesz bizalma is erősödött, hiszen a korábbi 17.598 helyett idén már megelégszik 12.791 szavazatszámlálóval, bár azért maradt bizalmatlanság is, mert ezzel mind a 10.286 helyi bizottságot lefedik. A baloldali ellenzék viszont szinte vakon megbízik a rendszerben, hiszen a 2014-es összefogás pártjai még 13.494 főt delegáltak, amit az idénre 6.014-re csökkentettek. Ebből az MSZP-P 4.106-ot biztosít. Talán az LMP mondható inkább gyanakvónak, mert a négy évvel korábbi 95 fős kontingensét jelenleg 288-ra emelte. Ezzel szemben a Momentum visszafogott lendülettel, mindössze 27 fővel szállt bele az ellenőrzésbe, ami azért nagy bizalomnak látszik. A Jobbik 7.335 fős legénysége csak picit vett vissza az érdeklődéséből, s most 6.696-an állnak a számlálásnak elébe.

Ezenközben a kormány fejenként 35.000 forintot fizet a ‘pártsemleges’ szavazatszámlálóknak, akik ugye már a lehetőség meghirdetése előtt kitöltötték a kvótákat. Ők azok, akik addig fognak számolni, amíg a kívánt eredmény meg nem születik, illetve lelkesen fogják kísérni a mozgóurnákat, s egyben segíteni a rászorulókat a szavazólapok helyes kitöltésében.

Na, ezt figyelje meg az EBESZ! Nézzen és bámuljon nagyokat!

Szanyi Tibor

#szanyitibor No.20

Nyílt levél Orbán Viktornak

Miniszterelnök Úr!

Elnök Úr!

Brüsszeli nyilatkozatát látva és hallva írok önnek a Facebook körül pár napja kirobbant botrány kapcsán, amelynek lényege, hogy egy külső elemzőcég súlyosan visszaélt a rá bízott adatokkal, s amelyek aztán például a legutóbbi amerikai elnökválasztás során kerültek felhasználásra, éspedig a választópolgárok véleményének manipulálása céljából. (A cég beismerése szerint Európa keleti fertályán is jelen vannak.)

Széles körben ismert, köztudott, hogy az ilyesmi sem az ön kormányától, sem az ön pártjától nem idegen cselekedet. A magyar köznyelv például Kubatov-listáknak nevezi a választópolgárok adatait, szokásait, nézeteit rögzítő adatbázisokat, illetve az ön párttársai, alkalmazottai gyakran kerülnek olyan helyzetbe, amikor nem tudnak magyarázatot adni bizonyos általuk kezelt személyes adatok honnanlétére. Szintén a kormány keze volt benne abban a tavalyi disznóságban is, amikor a vizesvébé létesítményei körül létrehozott ingyenes wifi hálózat révén a felcsatlakozó magyar emberek ezreinek adatait szolgáltatták ki egy azeri hátterű cégnek.

Az ön kormánya akkor is hatalmasat hibázott, amikor ugyanazt tette mint most a Facebook, azaz egyik alvállalkozóját nem tudta kontrollálni abban, hogy a rá bízott személyes adatokkal mit csinál. Konkrétan ön se akadályozta meg, hogy az ön kormányának egy megbízottja az egyik nemzeti konzultációs kérdőív kitöltőinek adatait orosz szerverekre továbbítsa.

Hasonlókra utal az is, hogy a mostani választási kampány során a Fidesz jelöltjeinek ajánlási ívein szereplő választópolgári adatok aggasztó átfedéseket mutatnak jó pár kamupárt íveivel, de ugyancsak idetartozik az is, amikor ön a minap szülői engedély nélkül közreadott olyan fotókat, amelyeken ön óvodásokkal cukiskodik. (Megjegyzem, ilyenkor nem az ön szüleinek, hanem a gyerekek szüleinek az engedélyére lenne szükség.)

Fentiek okán kérdezem, hogy az ön pártja vagy kormánya milyen szerződéseket kötött a mostani Facebook-botrányban érintett cégek bármelyikével, avagy hasonló profilú vállalkozásokkal?

Válaszát várva üdvözlöm:

dr. Szanyi Tibor

Szanyi Tibor: az Orbán-kormány szégyene, hogy miattuk ma ismét a Petőfiék 12 pontjáért kell küzdenie a magyaroknak!

Március 15-én az 1848-as forradalomra emlékezünk és azokat az ifjú forradalmárokat ünnepeljük, akik olyan változásokat indítottak meg az országban, melynek szerepe elvitathatatlan abban, hogy Magyarország végső soron a fejlődés útjára lépett. Szanyi Tibor, szocialista európai parlamenti képviselő a következő gondolatokkal köszöntötte az ünnepet: „A forradalmárok lelkülete és tettei 1848 óta példaként állnak a magyar emberek előtt. Éppen ezért tölt el sokunkat a keserűség és a szégyen, hogy ma, 2018-ban jóformán újból a Petőfiék által 170 éve megfogalmazott 12 pont jogaiért kell küzdenünk.” „Ma Magyarország újra sajtószabadságért, felelős minisztériumokért, valós, nem bábként működő Parlamentért és törvény előtti egyenlőségért kiált. Nekünk, magyaroknak 2018-ban ismét a hűbéri viszonyok megszüntetéséért kell harcolnunk és újból azt kell követelni a hatalomtól, hogy ugyan legyen már megint közös a teherviselés. De egy évtizede azt sem gondolta volna senki, hogy 2018 márciusában újfent a Nemzeti Bankért, meghurcolt politikai foglyokért, és bár más kontextusban, de az Unióért kell kiállnunk” – hangsúlyozta a szocialista politikus. „2018. március 15-én egyenlőséget, szabadságot és testvériséget kívánok minden honfitársamnak. Reményt ad, hogy bár korrupt rendszerben és igazságtalan feltételek mellett, de április 8-án mégis van esély lerázni az ország nyakán kövér kullancsként élősködő orbáni hatalmat” – tette hozzá Szanyi Tibor.
logo

Ez a honlap “balra nyílik”. Arról ad számot, miként képviselem a magyar választók akaratát ebben a politikai hangyabolyban.
Nincs varázspálca, nincs tévedhetetlen egyén, nincs tévedhetetlen közösség sem. Értékek és érdekek tengerén kell eligazodni.

Social media


KAPCSOLAT

CÍM
Európai Parlament ASP 10G146
Rue Wiertz/Wiertzstraat 60. B-1047 Brüsszel
E-MAIL
tibor.szanyi@europarl.europa.eu