Vissza
2019. február 6. szerda
Hírek

Szanyi Tibor és szakszervezeti vezetők: Az EU-tól idegen a rabszolgaság

Egy több alkalmas, szakszervezeti tájékoztató körút első eseménye került ma megrendezésre a Magyar Szocialista Párt alelnöke, Szanyi Tibor szervezésében Brüsszelben, az Európai Parlamentben. A szakszervezeti vezetők Udo Bullmannal az Európai Parlament Szocialisták és Demokraták (S&D) frakciójának vezetőjével és Josef Weidenholzerrel, a frakció vezető-helyettesével találkoztak, hogy a magyar munkavállalókat kizsigerelő rabszolgatörvényről folytassanak konzultációt az európai vezetőkkel.

A találkozók eredményét ismertetve, Szanyi Tibor, EP-képviselő elmondta, a felek egyetértettek abban, hogy a Szociális Jogok Európai Pillérét ki kell bővíteni a munkavállalói jogok európai szintű védelmével. A közös piac működését nem csak az egyes tagállamok általi agresszív adótervezés, de például az egységes munkaügyi minimumszabályok meg nem léte is hátráltatja. Az MSZP alelnöke egyben ígéretet tett arra, hogy pártja és személy szerint ő maga is, a következő európai parlamenti ciklus egyik meghatározó témájáva kívánja tenni a munkavállalók és szakszervezetek jogainak tényleges európai védelmét és végső fokon meg kell alkotni az egységes európai Munka Törvénykönyvét.

Vécsi István, a Közmunkás Szakszervezet elnöke aláhúzta, hogy a munkavállalók kizsákmányolása és jogaik fokozatos megnyirbálása nem csak a Rabszolgatörvény rendelkezéseinek bevezetése révén, de már jóval azt megelőzően, gyakorlatilag az Orbán-kormány 2010-es léte óta erősödik. Először a Munka törvénykönyve hatálya alá nem tartozó közmunkások (a legsanyarúbb körülmények között élők) tapasztalhatták meg mindezt a fizetésük csökkentése révén, majd a kétkezi munkások, akiknek a 2012-es Munka Törvénykönyve például lenullázta a délutános pótlékot, csökkentette az éjszakai pótlék mértékét, valamint a munkakörülmények romlásával olyan helyzetet teremtett, mely hat év alatt (2012 és 2018 között), a korábbi csökkenő tendenciát, drasztikusan romlóvá változtatta és 30 % növelte az ismertté vált munkahelyi balesetek számát. Bár a munkaidőkeret módosítására tett 2017-es, fideszes kísérlet elbukott, 2018-ban végül elérkezett a munkavállalók végső kizsigerelésének időszaka, a rabszolgatörvény által.

Dzama-Demjén László, a Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete (MTSZSZ) elnökségi tagja aláhúzta, hogy a szakszervezet több mint 65 vállalatnál rendelkezik képviselettel és eddig sehol sem kívánták az új túlóra szabályozást alkalmazni. Ismeretes, hogy a (korábbi 250 helyett) 400 túlóra lehetősége, heti 48 óra munkavégzéssel kalkulálva akár napi közel 10 órás munkavégzést is jelenthet, heti öt munkanapra vetítve munkaidőkeret alkalmazása esetén. Mi több akár mindez a heti hatnapos munkahét bevezetését is eredményezheti, napi 8 munkaórával számolva. A rendszer egyik legnagyobb visszássága például abban áll – mondta -, hogy például egy 12 hetes munkaidő keretben a heti 40 órás munkahéttel számolva elvégzett munka akkor sem tartalmaz túlórát, ha az egyik héten 50, a másik héten 30 órát dolgozik az ember, amennyiben ez 12 hét alatt összesen nem haladja meg a 480 órát. Dzama-Demjén azt is kiemelte, hogy míg a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK irányelv a túlórák maximumát heti átlagban 8 órában határozza meg, a rabszolgatörvény ezt évi átlagban (400 óra) veszi alapul, azaz lehetővé teszi, hogy a heti kötelező munkaidő és a pihenőidő a munkaidőkeret átlagában érvényesüljön. Álláspontja szerint a rabszolgatörvény eltörlése lenne szükséges, vagy annak bevezetése, hogy a 400 óra rendkívüli munkaidőt csak kollektív szerződés felhatalmazása alapján vezethesse be a munkáltató. Mint mondta: „jelenleg a 400 túlórát a munkavállalóval kötött egyéni megállapodás alapján lehet alkalmazni, így annál a munkáltatónál, ahol nincs szakszervezeti képviselet, a munkavállalók kiszolgáltatottá válnak.”

Gúr Nándor, a Magyar Szocialista Párt Munkás, Foglalkoztatáspolitikai és Érdekvédelmi Tagozatának elnöke a rabszolgatörvényt egyszerűen úgy nevezte: „kizsákmányolás és kizsigerelés felsőfokon, vagy aljas szinten, ha úgy jobban tetszik”. A szakszervezeti képviselők által elmondottak mellett aláhúzta azt is, hogy a túlmunkáért járó elszámolás 36 hónap átlagában, utólagos elszámolással történő figyelembevételének lehetősége nemcsak kirívóan munkavállaló ellenes, hanem magában rejti annak veszélyét is, hogy azzal a munkaadó soha nem számol el a munkavállaló felé, amennyiben például megszűnik vagy a munkaidő keret lejárta előtt megszűnik a dolgozó munkaviszonya. A túlmunka kifizetésének Fidesz által lehetővé tett elhúzási lehetőségét az MSZP ugyan elfogadhatatlannak tartja, de a munkavállalók védelme érdekében támogatja és követeli egy olyan Állami Garanciaalap létrehozását, mely a munkaidőkeret időtartama között foglalkoztatottaknak a túlórák kifizetését szükség szerint garantálja. Végül megerősítette, hogy az MSZP álláspontja szerint a Szociális Jogok Európai Pillérét is ki kell bővíteni a munkavállalói jogok európai védelmével is.